A projekt célja

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium miniszteri döntés alapján az Esztergomi Szakképzési Centrum Balassa Bálint Gazdasági Technikumát és Szakképző Iskoláját, a turizmus-vendéglátás ágazat szakmai képzéséhez kapcsolódóan „Tanszálloda, tanétterem és tancukrászda kialakítása” tárgyú támogatásban részesítette.
A támogatás célja a 2019-es Szakképzés 4.0 – a szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiájában megfogalmazott irányelvek megvalósulása, mely alapján a kormány biztosítja az új szakképzési törvény megvalósításához szükséges forrásokat, eszközöket.
A szakmai képzés megújításának fontos eleme a gyakorlati képzés színvonalának emelése. Az IPAR 4.0 korszakában minden eddiginél gyorsabban változnak a technológiák. Magas színvonalú szakmai ismeretekre csak modern környezetben, a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt műhelyekben lehet megtanítani a fiatalokat a szereplők igényeinek összehangolásán és együttműködésén alapuló megoldásokkal.

Az elméleti oktatás szakképző iskolában, a gyakorlati képzés üzemekben, vállalatoknál történik. Az iskolák feladata az általános műveltség és a szakmai elméleti ismeretek átadása, a vállalati képzés elsősorban a gyakorlati képességeket fejleszti. A duális képzési forma a szakmai képzés és a gazdaság, a munkaerőpiac még szorosabb összekapcsolódását eredményezi, mert a duális képzésben töltött évek alatt a diákok piacképes tudást szerezhetnek. A duális képzés sok előnyt jelent a képzésben részt vevő diákok és a vállalatok számára is. A fiatalok könnyebben jutnak munkahelyhez, mert az őket foglalkoztató vállalatok szívesen látják viszont a saját igényeik alapján képzett, saját technológiáikat és munkahelyi elvárásaikat ismerő szakembert. A diák megismerkedhet a vállalati kultúrával, egy valódi munkahelyi csapat tagja lehet, ahol nap mint nap új szakmai feladatokkal és kihívásokkal találkozhat, értéket teremthet. A vállalat számára azért előnyös a duális képzési forma, mert viszonylag hamar juthatnak cselekvőképes fiatal munkaerőhöz.

A létrejövő, működő tanszálloda vállalati szereplőként az ágazat minden szakmájában egyaránt biztosítani lesz képes a szakirányú oktatás egészét, beleértve a szakmai elméletet és gyakorlatot, a tanulók a termelőtevékenységben aktívan részt vesznek a legmodernebb eszközökkel, miközben szakképzési munkaszerződéssel munkabér is megilleti. A tanszálloda részt tud vállalni az intézmény ágazati alapoktatásában is, melynek eredményeképpen a tanulók stabil ágazati alaptudással rendelkeznek, képesek önállóan, vállalati környezetben tanulni, nyitottak legyenek a változásokra, miközben a térség vállalataival közösen a szakirányú oktatás teljes szervezését és adminisztrációját is képes organizálni.

A név választás

Egy szállodának olyan névre van szüksége, amely jól megjegyezhető, utal a szálloda profiljára, vagy a helyre, nemzetközi vendégkör esetén idegen nyelven is kimondható, értelmes, jelentéssel bíró tartalmú. A név kiválasztásánál így sorra kerültek az esztergomi, Esztergomra utaló kifejezések, olyanok, amik kapcsolódnak a városhoz. Történelmi korokban kutatva került előtérbe a Studiolo – elnevezés.

A studiolo az itáliai reneszánsz szerint a 15-18. századi paloták béli, csendes dolgozószoba, egy tudományos – a szolgáktól és látogatóktól távoli – menedékhely, könyvekkel teli, művészeti alkotásokkal gazdagon díszített helyiség. A valódi reneszánsz jelenség. A humanisták ideálja Petrarca óta a tudományok és az antikvitás szerzőinek elmélyült tanulmányozása volt. A 15. századi filozófusok számára a tudományokban elmélyülő életmódot fejezte ki, ennek az életmódnak a megtestesítője a studiolo. Szerepe az, hogy a humanista stúdiumok számára ideális helyszínként szolgáljon.
Esztergomban volt Vitéz János váradi püspök, esztergomi érsek, reneszánsz tudós, mecénás, és egyben Mátyás király nevelőjének dolgozószobája azaz studioloja is. Az érseket a Lux Pannoniae (Magyarország Fénye) jelzővel illették Európa szerte, a reneszánsz korban. Mecénása volt a korszak legjelentősebb tudósainak, itáliai és görög filozófusoknak, költőknek és képzőművészeknek. Mátyás király budai könyvtára mellett a legjelentősebb könyvtárral rendelkezett.

A szállodánknak több szempontból is megfelelő ez a névválasztás, egyrészt, mivel az eredeti funkció, a stúdiumok tartása, megjelenik az oktatási cél megvalósításában, másrészt, mert a viszonylag alacsony befogadóképesség valamint a négy csillagos minősítés különleges szolgáltatás kínálatot feltételez. Ez utóbbihoz nagyon jól illeszthető a tudományok, művészetek bevonása, és az új szakképzési rendszerben megjelenő projektoktatás alapja is a szakmai tananyag tartalmaknak a közismereti tartalmakkal való összekapcsolása.

A Fürdő Szálló Esztergom környékének első, és egyben legnagyobb múltú műemléki szállodája. A szálló területén egykor tó volt, amit a Szent Tamás-hegyből folyó hévizek tápláltak. A tavat 1840-ben lecsapolták, a területet feltöltötték, a forrásokat kiboltozták, melyek a mai napig a főút alatti alagútrendszerben folynak, táplálják a szálloda mögötti strandot.

A mostani épületegyüttest, színházteremmel, gőz- és kádfürdővel 1600 vörösfenyőcölöpre építették Zofahl Lőrinc tervei alapján. A kivitelező Gramling Ignác helyi építész volt, aki a munkálatokkal 1842-ben végzett. Az új épület sokáig az esztergomi káptalan tulajdonát képezte, és hamar a helyi kulturális élet egyik központja lett. Vendégei között olyan nevekkel találkozunk, mint Liszt Ferenc (1875), Széchenyi István és Kossuth Lajos is, valamint itt lépett először színpadra Blaha Lujza.

A 20. század során több nagy átépítésen is átesett az épület. A színháztermet az ötvenes években elbontották. Az utolsó előadás, a János vitézt volt, 1951-ben tartották. 1964-ben bővítették a szállodát, egy, a korszak építési trendjének megfelelő, vasbeton és üvegelemekből álló modern szárnyat építettek hozzá. A bővítés ugyan nem illeszkedett az eredeti, klasszicista stílushoz, viszont szobái megfeleltek az időközben megváltozott igényeknek. Az eredeti, turistaszálló szerű, apró, fürdőszoba nélküli szobák mellett, az új szárny minden szobája fürdőszobásan lett kialakítva. A megnövekedett vendégforgalmat egy nagyobb éttermi szárny hozzáépítésével tudták csak kiszolgálni. Így a strandfürdő felé megépült a Pálmaterem, amely egyszerre 180 fő befogadóképességgel szolgálta ki a turizmust illetve a helyi lakosok szórakoztatását is. Bálteremként a farsangi szezonban minden hétvégén bált rendeztek itt. A szálloda étterme és különtermei szolgáltak helyszínül az esztergomi lakosok esküvőinek, névadók, családi események helyszíne volt, érettségi banketteket rendeztek itt. Szinte nem is lehet olyan esztergomi családra bukkanni, akinek ne lenne valamilyen emléke az épülettel kapcsolatban.

A rendszerváltás után az épület állaga folyamatosan romlott, 2006-ig a tulajdonviszonya rendezetlen volt, így senki nem foglalkozott állagmegóvásával. Ekkor a város megvette a romos szállodát, elbontotta a betonszárnyat és az épület mögötti Pálmaház éttermet. A tetőszerkezet felújítása 2019-ben kezdődött meg.

A fürdő

A műemléki védettséget élvező esztergomi Szent István artézi fürdőegyüttes a város egyik legértékesebb és legjobb állapotban fennmaradt történeti épületegyüttese.
Esztergom területén, a feltárt régészeti leletek tanúsága szerint, kelták és rómaiak is laktak. Ismerve a római kor magas színvonalú fürdőkultúráját, bizonyos, hogy a Szent Tamás hegy lábánál fakadó meleg vízű forrásokat már ők is használták fürdőzésre. A forrásokból táplálkozó Hévíz tó már a középkorban létezett, a körülötte kialakult település az úgynevezett Hévíz (latinul: Aque Calidal) vagy szláv nyelven Toplicsa, Tapolca 1201-ig királyi birtok volt. Az 1100-as évek végén, III. Béla felesége, Antiociai Chatillon Anna épített itt fürdőt. 1238-as feljegyzések már magyarországi közfürdőként emlegetik az esztergomit. A középkorban folyamatosan működött Esztergomban melegvizes fürdő, mely túlélte a tatárdúlást, a törökök hódoltsága alatt pedig továbbfejlődött kultúrája. Azóta a fürdő a 20. század elején szecessziós stílusban megálmodott fedett medencéjével együtt 2006-ban műemlékké vált Szent István Ártézi Fürdőegyüttes néven.
Az esztergomi meleg források hőfoka, vízhozama állandónak mondható. A víz 29 C° hőfoka télen illetve magas vízálláskor sem ingadozik bizonyítva azt, hogy nagy mélységből ered, s hogy a Duna vizével illetve talajvízzel nem keveredik.