Jó tanácsok - Tamási Rebeka újabb élménybeszámolója

Kedves műhelytagunk, Tamási Rebeka immár hónapok óta meg-megörvendeztet minket a német földön született élménybeszámolóival, nem történt ezt most sem másképp:
 
 
Jó tanácsok (néhány hasznos is)
 
Amikor kiderült, hogy Mainzba fogok költözni, mert megkaptam az Erasmus-ösztöndíjat, mindenkinek volt egy jó szava hozzám. Egyesek kértek, hogy váltsam valóra az ő beteljesületlen álmaikat, mások a jövőm sikerét és a biztonságomat akarták garantálni. Hullottak a fejemre a jó tanácsok a rokonoktól, a barátaimtól - az anyai és atyai intelmekről már nem is beszélve. Íme egy csokornyi jó tanács azokból, amiket én kaptam, és jó szívvel ajánlok mindenkinek…őőő…vagy nem.
 

  1. Ne állj szóba idegenekkel!

A világ tele van furcsa szerzetekkel. Lehet, hogy a szomszéd szíriai ortodox keresztény srác terrorista, vagy beépített ügynök. Férfiakkal még annyira se állj szóba, mind csak azt akarják. Sőt, a nők is. Még csak magyarul sem tudnak. És ha elrabolnak? Bezárnak egy pincébe, és nem tudsz többet hazajönni? Maradjál szépen a magyarokkal, azokkal megértitek egymást. Közös nyelv, közös kultúra. Aki magyar, rossz ember nem lehet. Meg különben is, nohát.
 

  1. Ne állj szóba magyarokkal!

Nem azért mentél ki, hogy még ott is magyarokkal lógjál, azokból itthon is van elég. Ismerd meg a többi kultúrát. Gyakorold az idegen nyelveket, ezért járattunk a tanfolyamra. Szerezzél új barátokat, és majd beutazhatod velük a világot!
 

  1. Menjél bulizni!

Az Erasmus erről szól! Ismerkedni, beszélgetni, táncolni, inni, úgysem ismer ott senki, azt csinálsz, amit akarsz, juhéj! Tanulni itthon is tudsz. (Ezt a tanácsot nyilván nem a szüleimtől kaptam).
 

  1. Tanuljál!

Az Erasmus erről szól! Új ismereteket szerezni, új szemléletmódokat megismerni, megvilágosodni és kapcsolatokat építeni. Szerezz nevet magadnak! Bulizni itthon is tudsz. (Ezt viszont ó dehogynem tőlük kaptam!)
 

  1. Szedjél fel egy külföldi pasit!

Olyan férjnek valót. Külföldi, gazdag, idősebb férfi, minden lány álma. Kimész, fél év alatt meglehet az eljegyzés, sínen van az életed! Hát ne is magyarral jöjj össze, ha van jobb is!
 

  1. Őrizkedj a külföldi pasiktól!

Először is, külföldiek. Másodszor, külföldiül beszélnek. Harmadszor, kül-föl-di-ek. Nem, nem és nem. És ne gyere azzal, hogy a tiltott gyümölcs édesebb, majd keresünk neked itthon valami tisztességes magyar fiút.
 

  1. Ne menj ki az utcára sötétedés után.

Jeruzsálemben is késelések vannak az utcán, nem érdekel, hogy te a németeknél vagy! És különben is a menekültek. És a világ veszélyes. Este amúgy is aludni kell.
 

  1. Használd ki a lehetőségeidet, szórakozz!

Jazz-koncert, klubok, színház, házibuli, lógás a haverokkal! Menj, érezd jól magad! Direkt romantikus éjjel háromkor hazasétálni, ez is az élmény része!
 

  1. Ne főzzél!

Egyél a menzán, ne főzésre pazarold a drága idődet! Nem azért mész ki külföldre, hogy paprikás krumplit bográcsozz magadnak. Ismerd meg a helyi ételeket, vagy fizess be valahová.
 

  1. Főzzél!

A mindenféle népek mindenféle ételeit nem kell megenned, ha valaki a kútba ugrik, utána ugrasz? Ugye, hogy nem. Maradjál csak a jól bevált nagyanyád-féle kelkáposzta-főzeléknél, annál táplálóbb úgy sincs. Különben is, mindenkinek meg kell tanulnia főzni, itt a remek alkalom!
 
Én nagyjából mindenki tanácsát megfogadtam, úgyhogy néha nem megyek ki a szobámból, máskor meg de. Néha főzök, néha menzán eszem…nem tudom, melyik a rosszabb. Néha senkivel sem állok szóba, nem hogy idegenekkel, máskor meg együtt kirándulok egy csapat ismeretlen spanyollal. Természetesen nagy erőkkel keresem a csodás férjnek való külföldi férfit, őt majd a nagynéniknek mutatom be, a bugaci csikóslegényt meg a nagyanyámnak. A könyvtár-szelfit az elvégzett tárgyaim listájával együtt elküldöm a tanáraimnak, a parti-fotókat meg mutogatom a barátaimnak.
 
Azért hogy valami haszna is legyen ennek az írásnak, íme öt jó tanács, amit tényleg érdemes megfogadni mindenkinek, aki külföldre távozik bármilyen ösztöndíj keretében.
 

  1. Legyen saját kávéfőződ! Nem a szuper krómacél fél szobát betöltő kávégépre gondolok, hanem arra az aranyos kis kotyogós kávéfőzőre, amit kiröhögtél, mikor a nagymamád azzal főzte a kávét. Sose tudd meg, milyen kávé nélkül felkelni! Vagy hogy milyen, mikor az ösztöndíjad tetemes része a kávéfogyasztásod anyagi fedezeteként szolgál. Persze, ha Olaszországba utazol, más a helyzet: az olasz kávé megéri, hogy minden pénzed ráköltsd.
  2. Azért úgy valamilyen idegen nyelvet mégiscsak nem árt, ha ismersz. Persze egy ideig nagyon vicces a kézzel-lábbal mutogatás, de előbb utóbb szörnyen fárasztóvá válik. Persze a legideálisabb, ha annak az országnak a nyelvét is ismered, ahol a következő hónapokat tölteni fogod, de már egy alap angollal megmenekülhetsz attól, hogy eladjanak az utcán (de ha nem is, legalább tudod, hogy mennyiért adtak el).
  3. Legyél barátságos. Ha nem is barátkozó, aki minden vadidegenhez odasétál és leszólítja, hogy „Új vagyok itt, leszel a barátom?”, azért lehet mosolyogni meg szóba állni másokkal. Sőt, ez az egyetlen túlélési stratégia. A legjobb infókat úgyis másoktól fogod megtudni, tehát érdemes hozzájuk szólni. Ha főznek rád, még inkább. Az, hogy van kinek a vállán sírnod, és van kivel bulizni menned, szintén nem mellékes.
  4. Nem árt, ha rugalmas vagy. Ezer olyan helyzet fog előjönni, amikor legszívesebben kitépnéd a hajad és toporzékolnál (bár lehet, hogy csak én reagálok így stressz-helyzetben), de ilyenkor gondolj arra, hogy „úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna” vagy valami hasonló közhelyre, és próbálj lazán állni a dolgokhoz. Sokszor az ilyen kétségbeejtő helyzetekből születnek a legjobb élmények…hmm, ez egészen Oravetz Nórás lett, de attól még igaz.
  5. Utazz minél többet. Persze, tudjuk, hogy tanulni mentél, de azért 0-24-ben úgysem lehet a könyvek fölé görnyedni, és ki tudja, mikor lesz még egyszer az életben ilyen lehetőséged?  A diákszervezetek ajánlatai azért jók, mert nagy társasággal olcsón lehet utazni – kezdetnek ez a legjobb. Aztán, ha már kialakult egy baráti kör, lehet velük utazni. Ennek a jó társaság mellett egy másik előnye is van: nincsenek kötelező programok és száz másik ember, akivel együtt kell csordázni…

 
Persze, az sem árt, ha ez ember előbb pályázik valamilyen ösztöndíjra, hogy aztán legyen miért megfogadnia a jó tanácsokat.
 
Tamási Rebeka

Kulcssszavak: